Odüsszeusz élete a kérők leölése után

Egy év telt el azóta, hogy Odüsszeusz végzett Pénelopeia dölyfös kérőivel. Élete ezidáig eseménytelenül zajlott. Hazatérte után sok teendője akadt, mivel már húsz éve árva Ithaka, politikai vezérre néző tekintettel. Beszámolókban erre a közigazgatási programra nem fecsérelném írói tehetségem. Odüsszeusz, hazatérte után minden nap hekatombát áldozott az isteneknek egy teljes hétig. Imájában lényegében az foglalt el döntő szerepet, hogy haláláig ne kelljen újabb megpróbáltatások elébe néznie. Ezt kegyes isteneink végre is hajtották, és királyunknak békében teltek napjai. Persze, Te legfelsőbb, ó Zeusz! Te nem csinálnál semmit sem értelmetlenül. Ezért, hogy nekem lehessen mit írnom uralkodóm krónikájába, ezért Te egy eseménnyel megáldottad Odüsszeuszt. Történt egyszer, hogy Odüsszeusz isteni sugallatot hallva vadászni indult. Elindult hát, hogy szebbnél szebb vadakat ejtsen. Bevetette magát a sűrűbe. Két óra múlva már egy gyönyörű szarvassal volt gazdagabb gyűjteménye. Újabb portyára indult. A sűrű bozótoson átcsörtetve egy nagyon pici tisztás állta útját. A tisztás végén pedig egy hatalamas és széles tölgy „nyútóztatta végtagjait”. Odüsszeusz ekkor vidám kacajra lett figyelmes. A tölgyfa mögül kipillantva Odüsszeusz egy kis patakocskát pillantott meg. A patakban pedig három nimfa fürdött. Odüsszeusz miután „jobban szemügyre vette” a fürdőző lányokat, hatalmas villámlást hallott. A villám drága Zeusz atyánk oltalmazó karjai alól szállott alá, mégpedig figyelmeztető jel gyanánt. Odüsszeusz e jelet semmibe véve tovább bámészkodott. Ezt megelégelte a nimfák szülője, Artemisz istennő. Farkas alakjában megjelent és rátámadt Odüsszeuszra. Ekkor hosszú kézitusa szemtanúi lehettünk volna, ha ott lettünk volna. Odüsszeusz , miután földre terítette a farkast, nagy tőrével sebet ejtett az állaton. Ez meg a fájdalmas hasítás után elmenekült a rengetegbe. Egy hét múlva Odüsszeusz palotája előtt egy gyönyörű fehér farkas jelent meg. Odüszeusz rögtön felismerte és parancsot adott az állat gondozására. Egy álló hónapig gyógyítgatták, itatgatták, etetgették. Egy nap Odüsszeusz odament a farkashoz s az amint meglátta, rögtön visszaváltott istennői alakjába s így szólt:

-         Lám Odüsszeusz dacoltál az akaratommal. De mivel bölcs eszű vagy, rájöttél mi a helyes és eszerint cselekedtél. Most kívánj bármit, teljesítem!

Gondolkozott Odüsszeusz mit kérhetne, mivel mindene megvolt, semmiben nem szenvedett hiányt. Kivéve egyvalamit, amit már szíve oly régóta vár.

-         Istennő, kérésem egyszerű, s Te teljesítsd, ha jónak látod! Támaszd fel leghűbb szolgámat, jó kutyámat, Argoszt!

Így is tett az istennő és nyomban megjelent az eb, Odüsszeusznak vágya. Elmenőben az istennő ennyit mondott:

-         Odüsszeusz, szolgaleányaidat mind leölted, így hát szerezz be újakat!

Mindezt egy hamiskás kis mosoly kíséretében. Odüsszeusz, mikor hazaért,  még jó darabig töprengett ezen, majd elfelejtette. Jó pár év múlva, mikor már érezte csontjaiban az öregséget, eszébe jutott ez a tanács. El is indult, hogy nemes királyok udvarából vegyen tiszta lelkű leányokat. Indulásakor egyetlen megmaradt családtagja, fia, Thélemakhosz köszönt el tőle. Odüsszeusz tudta, hogy nem fog visszatérni, és fiára hagyta királyságát. Még a fejemben van a kép amikor Odüsszeusz hajója eltűnik a távolban…

Egyesektől úgy hallottam, hajója viharba keveredett és elsodorta őt a világ végére. Remélem így lett és beteljesedett vele a jóslat!

Szabó Bencusz

(Odüsszeusz krónikása)